Enni vagy nem enni?

Tessék kapaszkodni! Indulunk!

- Képzeld Szomszéd, már majdnem sikerült leszoktatni a kecskémet az evésről! De nem megdöglött az a szerencsétlen pára...

Bocsánat a morbid asszociációért, de valahogy ez jött, amikor tudomásomra jutott a nem-evés lehetősége. Aztán eszembe jutott az a bizonyos mókus kísérlet. Elnézést kérek, hogy állatkísérletre hivatkozom, de mentségemre legyen mondva, ez talán nem a legszadistább, ugyanakkor értelmetlen állatkínzások közül való. A kísérlet eredménye oly megdöbbentő volt a kutatók számára, hogy jó néhányszor megismételték különböző egyetemeken. Tehát egy pici mókust betesznek egy tökéletesen zárt terráriumba, ahol ő - amikor kedve van - egy kis mókuskereket pörget. Adnak neki enni, inni, megfelelő hőmérsékletű, páratartalmú, összetételű friss levegőt, tehát minden szükséges életfeltételt biztosítanak. A kísérlet néhány hétig tart.

A lényege a következő: A lezárt terráriumot, benne az állattal, egy önálló energia rendszernek tekintik. Valamennyi ismert energiát pontosan mérnek, pl. táplálék, oxigén, folyadék, hőenergia, fényenergia, stb. - bemenő -, ill. A kerék forgatása, ürülék, vizelet, stb. - kijövő - energiákat összehasonlítják, és összevetik a mókuska test paramétereinek esetleges változásaival. Az eredmény roppant érdekes: Az összes mérhető kijövő energia lényegesen több, mint az összes mérhető bemenő energia! De gondoljunk csak a vándormadarakra, akik felszállnak Európában, útközben esetleg megpihennek, mondjuk egy hajó árbocán, és megérkeznek Afrikába. Lehet, hogy némelyik bekap egy-két rovart, lehet, hogy nem. Igaz, hogy kihasználják a légáramlatokat és le is fogynak néhány dekát, de egyetlen tudós sem válaszolt még rá, hogy vajon miből merítik a repüléshez szükséges energia legnagyobb részét. Ahhoz ugyanis, hogy egy kismadár a szárnyacskáival elkalimpáljon a levegő óceánon át egy kontinensnyi távolságot, nagyságrendekkel több energiára van szüksége, mint amennyit láthatóan felhasznál. Esetleg gondoljuk végig saját életünket! Az a pár falat étel valóban fedezi az összes tevékenységünkhöz szükséges energia felhasználásunkat? Nem beszélve arról, hogy majdnem teljes egészében átmegy rajtunk. Létezik olyan betegség, amikor minimális kalória-felvétel és aktív életvitel mellett az illető csak hízik és hízik. Erre az orvostudomány csak annyit mond, hogy a szervezet kompenzál. Voltak történelmi személyek, akik a feljegyzések szerint minimális táplálékon éltek.

Akkor pedig honnan az energia?

Az ősi keleti kultúrák is foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Bizonyos nézetek szerint az életenergia, prána, csí, kí, kinek hogy tetszik, az ami valójában az életet működteti. Akkor viszont a fizikai táplálék - mint energia közvetítő - szükségtelen lenne? Van aki szerint igen, és arra, hogy ez nem csak valamiféle őrült okoskodás, az a bizonyíték, hogy egyre több ember él a világban hosszabb-rövidebb ideje mindenfajta fizikai táplálék nélkül.

Hogyan lehetséges csak közvetlen energiából és légzésből élni, amikor még az oxigén energiájának a hasznosításához is szenet kell leadnunk, hiszen szén-dioxidot fújunk ki? Ferencsik Istvánhoz is eljutott annak híre, hogy néhányan még nála is radikálisabb táplálkozási gyakorlatot követnek, azaz csak folyadékot, vagy még azt sem, tisztán pránát fogyasztanak. Ferencsik István szerint, a légzés a legfontosabb energia-felvétel. A levegőben nagy mennyiségű szerves mikroorganizmus, egysejtűek, gombák, baktériumok, vírusok lebegnek. A több száz négyzetméteres tüdőnyálkahártya képes illetve képessé tehető arra, hogy rajta keresztül felszívódjanak, a szervezet számára hasznosuljanak, adott esetben kielégítő mennyiségű tápanyagot biztosítsanak ezen parányok.

Mi indítja az embert a szilárd táplálékok mellőzésére? - Kérdeztem Duba Ibolyát ismertebb nevén Iby Dubát, aki Karácsony óta (fél éve) "folyékony fénnyel" táplálkozik.

- Nálam ez egy folyamat. Én egy küldetéssel érkeztem a Földre, és nem felejtettem el! Most jutottam el odáig, hogy elinduljon a testem fénytestté válása. Nem egyszerűen csak arról van szó, hogy az ember nem eszik, annál sokkal többről. Egyébként óvva intek bárkit attól, hogy csak úgy magától abbahagyja az evést! Abba ugyanis bele lehet halni! Nekem ezt meg kellett tennem, mert ez volt kódomban, az életprogramomban. Most ötvennyolc éves vagyok és tizenegy éves korom óta erre készülök.

Úgy tudom régen is voltak akik nem ettek. Mi az oka, és milyen várható következményei lehetnek, hogy az utóbbi években több ezerre nőt az étlen élők száma?

- Először is tisztázzuk, ez nem valamiféle új divat! Ami egy emberrel megtörténhet, az bárki mással is megtörténhet. Idáig csak néhány szentéletű emberrel fordulhatott elő ilyesmi. A küszöbön vagyunk, az emberiség történelmében most jutottunk el odáig, hogy az átváltozás tömeges méreteket öltsön. Elkezdődött a tudati dimenzióváltás. Az emberi lény multidimenzionális. A bábból pillangóvá válunk.

Vass György Boldizsár