Dr. Magyari Károly:

Táplálkozás, életmód és rákos megbetegedések

A modern élet árnyoldalai

A hírközlő szervek nap mint nap beszámolnak a technika és a tudomány újabb vívmányairól: a majd teljesen automatizált gyárak legújabb autótípusáról; az elképesztően bonyolult feladatok végrehajtására képes műhold fellövéséről; az üvegből és betonból rekordidő alatt felépült felhőkarcolóról, az egyre kisebb, de minél nagyobb kapacitású személyi computerről, és még sorolhatnánk a listát... A diadalmas hírek sokasága mellett eltörpülnek az olyan közlemények, melyek a modern tudomány, illetve a mai életmód hátrányairól, káros következményeiről számolnak be, pedig ezekből is akad bőven. Mindenki egyetért abban, hogy a technikai forradalom előtti korok emberei - bár igaz, hogy többnyire egyszerűbb körülmények között éltek - mégsem nélkülözték a boldog, kiegyensúlyozott élet alapfeltételeit: a jó levegőt, a tápdús ételeket, az éghajlat szeszélyeitől oltalmat adó ruházatot s fedelet a család feje fölé. Viszont nem ismerték a szennyezett levegőjű, klórozott betondzsungeleket, nem kellett rettegniük az atomerőművek meghibásodásából bekövetkező tömegkatasztrófáktól, s vezetőiknek sem kellett aggódniuk afelől, miként ügyeskedjenek a statisztikákkal, hogy az egyre emelkedő számú bűnözésről, alkoholizmusról, kábítószer élvezetről, munkanélküliségről és egyéb problémákról eltereljék a köznép figyelmét. Őseink elvétve szenvedtek csak az olyan bajoktól, melyek ma milliók életét keserítik: gyomorbaj, szívinfarktus, szédülés, rákos megbetegedések, stb. Úgy tűnik, a korszerű gyógyászat sem vetett véget a problémáknak, hiszen a már leküzdött betegségek helyébe újabbak, még szörnyűbbek léptek, mint például az AIDS, amely - ha nem fékezik meg idejében - kipusztulással fenyegetheti az emberiséget.

Mindannyian tudjuk, hogy az éhínség sajnos mind a mai napig sok áldozatot szed szerte a világon, azzal azonban, hogy az egyoldalú, dús táplálkozásból eredő betegségektől még többen szenvednek, csak néhány ember van tisztában.

A magyar konyha híre

Mi magyarok sok mindenről híresek vagyunk, de sajnos sokszor inkább a rossz hírünk terjed. Például, világszerte tudják rólunk, hogy élen járunk az öngyilkosságban, alkoholizmusban, válásban, abortuszban és a helytelen táplálkozásban. Évente több millió turista látogat el hazánkba, és sokan közülük nem akarják elhinni, hogy nálunk még mindig nincs egyetlen egy vegetárius étterem sem (szerk. megj.: már van!); hogy a magyar étrend borzasztóan sivár, húst-hússal kínál; hogy mi magyarok nem rendelkezünk salátakultúrával, s ami a legszomorúbb - hogy minderre még büszkék is vagyunk. Míg a nyugati országokban se szeri se száma az olyan húsnélküli éttermeknek, folyóiratoknak, szaklapoknak és egyesületeknek, melyeknek célja a táplálkozáskultúra ismertetése és terjesztése, addig a külföldi turisták számára készült színes brossúrákban a cigányzene, a hortobágyi álromantika, valamint a szalámi, a halászlé és a pacalpörkölt kívánja meggyőzni a külföldieket, lám nálunk milyen jól lehet szórakozni és lakmározni.

Pedig a fűszerpaprika és a hús csak az utóbbi évszázadokban uralja étrendünket. Az előző Amerika felfedezése után került fel az asztalunkra, az utóbbi kizárólagossága pedig a 150 éves török uralom következménye. A megszállók ugyanis rendszeresen begyűjtötték a magyar parasztok minden megtakarított élelmét, ám a sertést, illetve az abból készült ételeket meghagyták, mivel a mohamedán vallás tiltja azok fogyasztását. A Mohács óta örökösen háborút vesztett magyarságot sokszor fenyegett éhínség, s ezekben a válságos időkben alakult át a köznép tudatában a hús a jólét szimbólumává. Most pedig lássuk, milyen káros következményekkel jár a húsfogyasztás!

Húsfogyasztás és rákos megbetegedések

Nyugaton az utóbbi évtizedekben egyre sűrűbben látnak napvilágot az olyan tudományos munkák, melyek a húsevést a rákos megbetegedések egyik fő okozójaként jelölik meg. (Az igazság kedvéért meg kell említenünk, hogy azért Magyarországon is néha megjelenik egy-egy ilyen témájú nyúlfarknyi közlemény, többnyire nyugati lapok cikkei nyomán.) Néha olyan újabb kutatási eredményekről olvashatunk, amelyek a jellegzetes modern húsételek - a hamburger vagy a hot-dog - rákkeltő hatásáról számolnak be.

(Megjegyezendő, hogy ezzel a tudomány nem közölt semmi újat. Ismét feltaláltuk volna a spanyolviaszt? Tudvalevő ugyanis, hogy minden ősi vallás tiltotta, de legalábbis korlátozta hívei számára a húsevést.)

A húsevés rákkeltő hatásának első bizonyítékára 1977-ben bukkantak rá a kutatók, amikor észrevették, hogy az emberi széklet mutagéneket, mutációkat okozó anyagokat tartalmaz. Minthogy a mutagének nagy részének rákkeltő hatása is van, logikusnak látszott a feltevés, hogy a székletben levő mutagének elősegítik, vagy maguk váltják ki a bélrákot.

A rákos daganat tulajdonképpen rendellenes sejtburjánzás. Egyelőre tisztázatlan okok miatt a sejt sajátos változáson megy át, és fékezhetetlenül osztódni kezd. A szabad szemmel nem látható parányi sejt rövid időn belül ökölnyi daganattá is növekedhet. Bizonyos esetekben akár tíz év is betelik, mire sikerül felismerni a kórt, másdkor viszont rohamos a betegség lefolyása. A daganat gyakran más szervekre is átterjed (metasztázis).

A kutatók szerint a rendellenes sejtburjánzás megelőzésének egyik lehetséges módja a vegetárius táplálkozás. Több száz esetben állapítottak meg szoros összefüggést a jellegzetes amerikai étkezési szokások és a rák előfordulása között. Az amerikai étrend - a magyaréhoz hasonlóan - általában finomított tápanyagokból áll, rostszegény, viszont túl sok zsiradékot és fehérjét - elsősorban állati eredetű proteint - tartalmaz.

A hús rákkeltő hatásában eleinte a fehérjék, pontosabban a triptofán káros hatását gyanították. A mai álláspont szerint a húsfélék ártalmas anyaga a zsír, mert ez fokozott epesav-elválasztást okoz, s feltételezik, hogy az epe lebontódási termékei gyakori székrekedés és rostszegény táplálkozás következtében felszívódnak. A hús fehérjéinek pörkölésekor, illetve a füstölés során is rákkeltő anyagok keletkeznek. A füstölt ételek karcinogén hatásának tulajdonítják a gyomorrák kialakulását. Így már érthető, hogy a helyes étrendet egyre több laikus tekinti a rák leghatásosabb ellenszerének.

Az Egyesült Államokban a rák ma már a második leggyakoribb halálozási ok (bár sok idő beletelt, mire az erre hivatott szervek, mint például az Egyesült Államok Rákkutató Társasága is elismerte az étrend és a rák összefüggését). Az USA jelenlegi lakosságának egyharmad részét, azaz mintegy 73 millió embert fenyeget a daganatos megbetegedés veszélye. Míg a század elején e rettegett betegség mindössze 3,7%-kal szerepelt a halálozási statisztikában és így a nyolcadik helyet foglalta el a leggyakoribb halálozási okok listáján-, addig néhány évvel ezelőtt a lakosságnak már több mint egynegyede szenvedett rákban.

A rákkutatók szerint tehát a vegetárius étrend komoly segítséget nyújthat a daganatos betegségek megelőzésében. Soha jobbkor nem hangozhatott el ez a jótanács, hiszen a rák egyre gyakoribbá válik világszerte. Szembetűnő jelenség, hogy a rákos megbetegedések Észak-Amerikában, valamint Európában - tehát az ún. civilizált országokban - a századforduló óta sokkal gyakrabban fordulnak elő. Gyakoriságuk hatszorosára nőtt, ugyanakkor Ázsiában, Dél-Amerikában és Afrikában, ahol kevesebb húst fogyasztanak, nem következett be hasonló emelkedés. Érdekes, hogy a fejlett országokba érkező bevándorlók között egyre gyakrabban fordulnak elő az új környezetre jellemző daganatos betegségek. Például a Japánból Hawaiira költöző nők körében is gyakoribb az emlőrák, ha áttérnek a "bőséges" nyugati táplálkozásra. Huszonhárom ország táplálkozási vizsgálata mutatta ki a húsfogyasztás ilyen hatását. A témával foglalkozó tanulmányok megállapítják, hogy azokban az országokban, ahol elenyésző mértékben, vagy egyáltalán nem fogyasztanak húst, szinte ismeretlenek azok a rákos megbetegedések, amelyek Nyugaton oly gyakoriak. Például, így derült fény arra, hogy a zsírszegény táplálkozású országokban az emlőrákban szenvedő nőknek nagyobbak a túlélés esélyei, és daganat továbbterjedése sem olyan gyakori. Japánban a mellrák ötéves túlélési aránya 74,9 százalék, szemben az 57,3 százalékos bostoni adattal. A Journal of the National Cancer Isnstitute egyik tanulmánya is hasonló következtetésekre vezet. Figyelemreméltó összefüggést találtak a zsiradékdús táplálkozás és a túlélés között: ilyen étrend mellett a mellrákban szenvedő nők előbb halnak meg. A korreláció még szorosabb volt, ha a daganat már más testrészekre is átterjedt.

A vastagbél, a végbél végbélnyálmirigy, az emlő, a petefészek, a méh vagy a prosztata rákja is szoros kapcsolatban áll a gyakori húsfogyasztással. Hosszú évek alatt végzett tanulmányok kimutatták, hogy a tejtermékeket fogyasztó vegetáriusok körében ritkábban fordulnak elő a vastagbél, a hasnyálmirigy, az emlő, a petefészek, és a prosztata rákja, illetve a dohányzástól független egyéb daganatos megbetegedés. Ezt igazolja az a vizsgálat, amit huszonötezer hetednapi ádventista körében végeztek. Húsz éven keresztül tartották megfigyelés alatt a jelentkezőket, akiknek felel lakto-vegetárius volt. Ez a fehérjékben kevésbé dús étrend huszonöt százalékkal kevesebb zsírt és másfélszer annyi rostot tartalmaz, mint az átlagos amerikai diéta. (A rostanyag védőhatása a bennük lévő különleges összetevőknek, a pentozán-frakciónak tulajdonítható.) A Roland L. Phillips és David A. Snowdon vezette vizsgálat szerint a megvizsgált vegetáriusok körében a bélrák fele olyan gyakorisággal szerepelt a halálozási okok között, mint a húst rendszeresen fogyasztó embereknél.

A gyógyíthatatlan prosztatarákot Snowdon a tojás- és húsfogyasztással, illetve az elhízással hozza összefüggésbe. A tojást egészen ritkán fogyasztó nőkkel szemben háromszor gyakoribb a petefészek rákja azoknál, akiknek étrendjében hetente legalább három alkalommal szerepelt a tojás. Hasonló következményekkel jár a sült ételek túlzottan gyakori fogyasztása is. Más vizsgálatok is bizonyítják, hogy a rántotta, a sült hal vagy csirke fogyasztása elősegíti a végzetes petefészekrák kialakulását.

A fehérjében - elsősorban húsproteinben - túlzottan gazdag étrend mellett gyakoribb a vastagbél-, emlő- illetve méhrák. A sok húst fogyasztó országokban - például Kanadában, az Egyesült Államokban vagy Skóciában - sokkal gyakoribb a vastagbélrák, mint Chilében vagy Japánban, ahol kevesebb húst esznek.

Fogyasszunk rostdús ételeket!

Bizonyos vitaminok ugyaakkor gátolják a daganatok kialakulását. Az A-vitaminban dús ételek csökkentik a gége-, nyelőcső- és tüdőrák veszélyét, a C-vitamin pedig a gyomor és a nyelőcső daganata ellen hat. A keresztes virágzatú zöldségfélék - például a káposzta, brokkoli, kelbimbó, karalábé vagy karfiol - csökkenthetik az emésztőrendszer és a légutak rákos megbetegedésének veszélyét.

A zöldségek kedvező hatását igazolja az a japán vizsgálat is, amely megállapította, hogy a több főzelékfélét fogyasztó embereket kevésbé fenyegeti a rák, mint a társadalom többi rétegét. A tokiói Rákkutató Intézet felmérésében a vizsgálatba bevont 122.000 embert étkezési szokásaik, valamint az alkoholhoz és a dohányzáshoz fűződő viszonyuk alapján tizenhat csoportba sorolták. Az 1965-től 1981-ig tartó felmérés során gondosan feljegyezték a rák okozta haláleseteket. A daganatos betegségek azon dohányosok között fordult elő leggyakrabban - 100.000 ember közül 808 esetben -, akik rendszeresen fogyasztottak alkoholt, s étrendjükből hiányoztak a zöldségfélék. Ugyanez az arány az absztinens, nem dohányzó vegetásius férfiak esetében volt alegalacsonyabb, akik minden nap fogyasztottak zöldséget. Érdekes tanulsága a vizsgálatnak, hogy a főzelékfélék még a rendszeresen italozó nem vegetárius dohányosok körében is csökkentették a rák veszélyét. Ennél a csoportnál a rákos betegségek aránya egy harmadával volt kevesebb. mint a zöldségféléket nem fogyasztó, de rossz szokásaiknak hódoló vizsgálati alanyok körében (100000 közül 524 esetben). A dohányzásnak tulajdonítható tüdőrák
halálozási arányszáma harminc év elteltével a férfiak esetében 204%-kal, a nőknél 510%-kal emelkedett. A halálos kimenetelű prosztatarák előfordulása tíz százalékkal, az emlőráké pedig három százalékkal nőtt. A férfiakat változatlan mértékben, a nőket viszont kevésbé fenyegeti a vastagbélrák.

Dr. Denis Burkitt és mások vizsgálatai is beigazolták a rostban gazdag táplálkozás kedvező hatását. Japánban vagy Afrikában a rostdús étkezés miatt ritkább a vastagbélrák. A növényi rostok növelik a széklet mennyiségét és gyakoriságát, csökkentve az időt, amíg a rákkeltő anyagok a szervezetben maradnak.

A hagyományos terápia buktatói

A kutatók csak néhány éve tulajdonítanak nagyobb fontosságot az étrend és a rák összefüggését feltáró adatoknak. A század harmincas éveiben kibontakozó táplálkozástudomány a második világháborút követően a perifériára szorult, a kutatások főként a kemoterápiára és az új sebészeti módszerekre koncentráltak. Mikor pedig Nixon elnök 1971-ben "hadat üzent a ráknak", az anyagi támogatást ismét a modern gyógymódok kutatására fordították. Akkoriban gondolták, minden probléma megoldható, ha elegendő pénz áll rendelkezésre. Ez az elmélet azonban csak néhány esetben bizonyult helytállónak, eslősorban a ritkábban előforduló daganatok, illetve a gyermekkori rák vonatkozásában.

A statisztikák szerint ezekkel az eljárásokkal jelentős eredményeket értek el a gyermekkori akutlimphocita-fehérvérűség, a Hodgkin-kór, a Burkitt-lymphoma, az Ewing-szarkóma (egyfajta csontrák), a Wilm-daganat (gyermekkori veserák), a rhabdomyo-szarkóma (egyes izomszövetek daganata), a choriocarcinoma (a méhlepényrák), a heredaganat és a nemiszervek egyéb daganatainak gyógyítása terén. Ezt az előrelépést az Amerikai Rákkutató Társaság az ötéves túlélési statisztikákra hivatkozva szeretné igazolni. Ezek szerint a betegek negyven százaléka még a diagnózist követő ötödik évben is életben van. A hatvanas évekhez képest ez az arány jelentős javulást mutat, amikor csak minden harmadik beteg érte meg az ötödik évet. (Hozzá kell tennünk, hogy az ötéves határidő csak statisztikai ismérv, s nem jelenti azt, hogy aki még őt évvel a daganat diagnosztizálása után is életben van, már meggyógyult volna.)

Ezzel szemben Dr. Alvan R. Feinstein, a Yale egyetem kutatója a New England Journal of Medicine című folyóiratban megjelent cikkében azt állítja, hogy ezek az eredmények a fejlettebb diagnosztikának köszönhetőek, de csupán a statisztikában jelentkeznek. A Yale egyetem kutatói három kórház tödőrákos betegeit kísérték figyelemmel 1953 és 1977 között, s megállapították, hogy látszólagos javulás ellenére valójában nem változott a túlélési arány. Feinstein szerint ez a tény azért olyan elkeserítő, mert azt jelzi, hogy a túlélési arány javulása - legalábbis a tüdőrákos betegeknél - nem más, mint egyszerű mutatvány. Mások szerint a rák korai felismerése döntő szerepet játszhat a sikeres kezelésben.

Feinstein kijelentette, hogy tudomása szerint senki sem elemezte ilyen szempontból a többi daganatos megbetegedés statisztikáját. "Az általunk közölt fejlemények nem éppen bíztatóak a rákgyógyászat szószólói számára - tette hozzá - ezért vonakodnak fedezni az ilyenirányú kutatásokat" (a rákellenes kutatócsoportok).

Néhány orvosból és laikus emberből álló csoport szerint a statisztikák alapján az orvostársadalom túlértékeli a hagyományos gyógymódok hatékonyságát. A hagyományos gyógymód elsősorban a sebészi beavatkozásra, a sugárkezelésre és a gyógyszerek alkalmazására vonatkozik.

Dr. Samuel Epstein, kételkedik abban, hogy a gyógyszeres, illetve sugárkezelés valamit is javított volna a rákgyógyászat hatékonyságán. Véleménye szerint az utóbbi negyven év során nem sikerült jelentős mértékben előbbre lépni a daganatos betegségek leküzdésében. A harmincas és az ötvenes évek között mutatkozó szerény javulást a sebészet és a műtét utáni kezelés általános fejlődésének, elsősorban a vérátömlesztés és az antibiotikumok elterjedésének tulajdonítja.

Dr. Virginia Livingston még merészebb áláspontra helyezkedik, egyenesen kijelentve, hogy a hagypmányos gyógymódok a legtöbb esetben komoly veszélyforrást jelentenek. A "Harcban a rákkal" című munkájában azt írja, hogy a hagyományos eljárások gyakran többet ártanak, mint a betegség. A gyógymódok csak tüneti kezelést nyújtanak, anélkül, hogy bármit is tennének a megelőzés érdekében. "Olyan ez, mint a veszett kutyák kiírtása, tudomást sem véve a veszettség gyógymódjáról" - írja könyvében.

Megoldás: helyes életmód és táplálkozás

Vannak azonban, akik még ennél is továbbmennek. Szerintük a rák legjobb ellenszere nem a daganat közvetlen leküzdése, hanem a páciens egészségenek feljavítása, hiszen a betegség az egész szervezetet érinti. A hagyományos gyógymódok azért fulladnak kudarcba, mert nem hatolnak a kór gyökeréig. Az orvoslás egyik alaptörvénye: jobb megelőzni, mint a kifejlett betegséget gyógyítani. Ennek egyik legegyszerűbb módja a helyes étrend megválasztása, de természetesen a dohányzás abbahagyása is nagyon fontos. A vegetárius étrend megfelel az Amerikai Rákkutató Intézet és más társaságok ajánlásainak, melyek a teljesértékű gabonafélék, a zöldségek és gyümölcsök fogyasztását, illetve a zsírszegény táplálkozás fontosságát hangsúlyozzák. Ezen kívül kerülni kell a füstöléssel tartósított élelmiszerek fogyasztását, az alkoholt és a kávét. Az optimális diéta serkenti az immunrendszert, elsősorban a daganatot tápláló ösztrogén és proclatin koncentrációját. Eját Eer hívei nem gyógymódnak, hanem kúrának nevezik az eljárást. Minden doktor tudja, hogy a helyes életmód segítségével elejét vehetjük sok betegségnek, ezért ne az újabb és újabb gyógyszerekben higgyünk, hanem az egészséges élet érdekében próbáljunk meg pozitív módon változtatni életmódunkon és étrendünkön! "Jobb félni, mint megijedni" - tartja a mondás, s napjainkban egyre több rákkutató és élelmezési szakember vallja maga is ezt a bölcsességet. Leghelyesebb tehát, ha már ma áttérünk az egészséges táplálkozásra, még mielőtt megindulna a sejtburjánzás. Ne feledjük: a legjobb védekezés a megelőzés!