Ferencsik István:

A szőlő

Az ősz népszerű gyümölcse a szőlő. Jó ha tudjuk, hogy ízletessége mellett, a vértisztító és az idegerősítő hatása is kiemelkedően jó. Remek izomregeneráló táplálék.

A bél megbetegedéseit gyógyítja, a vese és a hólyag kövesedését akadályozza, a belső összenövéseket is oldja. Fokozza az epeválszatást és ürítést. A nagy mennyiségben elfogyasztott szőlő a vizelet savasságát is csökkenti. Igen jó hatású szamárköhögésnél és a daganatos betegségeknél. Reuma, májbetegségek, vízkór esetén a fehér vagy zöldes színű szőlők a legjobbak, a hurutokat a fekete és kék szőlők oldják a leghatásosabban.

Nem tanácsos a szőlő fogyasztása szénaláz, asztma, tuberkolózis és tüdőgyulladás esetén.

Mivel teljes értékű táplálék, ezért nyomatékkal hangsúlyozzuk, hogy vissza kell nyernie a helyét táplálkozási rendszerünkben. A szőlő szezonjában minden étkezés előtt egy fél órával együnk szőlőt! Mivel a szőlő elegendő energiát biztosít szervezetünknek még nehéz fizikai, de különösen szellemi munka esetén, ezért a tanácsok megfogadása sok káros, az eddigi étrendünkben szereplő ételt kiszoríthat.

Az almához hasonlóan igen jól tárolható. Pincehidegben, szétterítve még januárban is kellemes őszi ízeket tud nyújtani. Másik tárolási formája a kötözés, melyre igen alkalmas fajtái vannak.

Közismert a déli édes szőlők aszalt formában történő tartósítása, a mazsola. Egész évben kellemesen egészíti ki táplálékainka, édesítésre is alkalmas. Mindig viszgáljuk meg azonbanm hogy nem kénes-e! Sajnos néhány lelkiismeretlen termelő és kereskedő a könnyebb eltarthatóság végett kenezi a mazsolát, ez azonban káros az egészségre. A kénezett mazsolát meleg vízben alaposan mossuk át, áztassuk egy kicsit!

A szőlő a szervezet számára emésztés nélkül, közvetlenül is felhasználható cukrot szolgáltat, ezért kúraszerűen különösen ajánlható vérszegénységre, idegbajra, fizikai gyengeségre, betegségből való lábadozás idején fő táplálékul, székrekedésre, aranyérre, mindenféle gyulladásos megbetegedés gyógyszereként,májpangásra, gyomorhurutra és női betegségekre.

A Szentírásban szereplő kenyér és bor fogalmát is tisztáznunk kell, mivel a keleti népeknél a bor fogalma a frissen préselt szőlőlevet jelenti, s ez tévesen értelmezve került át a köztudatba. (A vegetáriánus liberál katolikusok a mai napig is szőlőlevet használnak misebornak.) A bor szervezetre káros ital, semmivel nincs több ásványi só, illóolaj, stb. benne, mint a szőlőben, viszont az alkohol, a legkisebb mennyiségben is tevékeny szerepet vállal a szervezet pusztításában.

Egy pohár frissen préselt szőlőlé vagy egy fürt egészséges érett szőlő reggel éhgyomorra vagy fél órával az étkezések előtt "megnyitja az érzékek kapuit, s bebocsátja a kinyilatkoztatás fényét". A nedvet apró kortyokban kell fogyasztani, alaposan elkeverni nyállal.

Étkezés közben, vagy utána azonban ne együk szőlőt! Magas cukortartalma miatt igen könnyen megerjed, s így belülről jutunk nem kívánatos alkoholhoz. Szőlőt ne keverjük más gyümölccsel, még a saját fajtáival sem! Mivel a fajták választéka igen nagy, változatos táplálkozást jelenthet, más-más ízharmóniát produkálva.

Ha a test súlyát akarjuk növelni és a bélműködést fokozni, célszerű édesszőlőkúrát tartani. Hasmenésnél, reumánál a savanyú szőlő előnyös.

A szőlőmag olaja rendkívül értékes (és drága) olaj, javítja a látást is. Nagy kár, hogy a borászat alkoholt termel szőlőmagolaj helyett. Értékesíteni is könnyű lenne a nyugati piacokon, így viszont a rengeteg szőlőmaggal nem tudnak mit kezdeni.

Semmiképp se folytassanak szőlőkúrát a szoptatós anyák, a cukorbetegek és az enteritis (bélhurut) betegségben szenvedők.

1 kg szőlő tartalmaz 180 g szőlőcukrot, 130 g rostot, 6-9 g fehérjét, 5 g szerves sót, 5 g zsírt.